2013. június 11., kedd

Prológus!

alig érdemes élni. alig érdemes. amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. pedig hát semmi sincs. néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.



Ne higgy a meséknek! Minden történet, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak",hazudság . Vidám befejezés soha nem létezet/ soha nem is fog. Sőt, befejezés sincs. Az élet megy tovább, két sark után jó valami új. Legyőzheted a hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele vagy takargathatod. - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát, szerelmet, bűnt lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem mész az egyetlen valódi befejezésedhez - a halálodhoz!
"Néznem kell ahogy a többi ember szenved ahogy én tettem."-Louis Tomlinson


Első fejezet pár komi után!^^